2010. december 16., csütörtök
Várakozásommal ellentétben a Bangkokban töltött újabb két nap az eddigi talán legkevésbé aktív időszakot jelentette az utazás során, de ennek is megvolt a maga oka. Tegnap este, amikor szokás szerint a Rambuttri-n levő lacikonyhások és utcai árusok standjainál vacsoráztam, bekaphattam valami fertőzöttebb vagy kicsit romlottabb dolgot is, mindenesetre ma reggelre már elég nyavalyásan éreztem magam.
Nem mondhatnám, hogy szörnyen beteg voltam, csak állandó hasmenés, itt-ott gyomorgörcsök jellemezték ezt a napot, délutánra pedig már volt egy kevéske lázam is. Na és persze jól elgyengültem, ami egyébként nem túl meglepő, hiszen ilyenkor az ember sok folyadékot is veszít.
Mindez inkább csak kellemetlen volt, mint ijesztő, aki hosszabb ideig utazik, annak tudnia kell, hogy az ilyesmi mindig benne van a pakliban. Természetesen ha komolyabb, hosszú napokig tartó tünetek vannak, akkor nincs mese, orvoshoz kell menni, de egy hasmenés és egy hőemelkedés még nem a világ vége. Az mondjuk nem árt, ha van kéznél némi gyógyszer, de ész nélkül sem szabad beszedni mindent. Nálam is volt széntabletta meg Bolus adstringens a hasmenéses dolgok enyhítésére és kiküszöbölésére, Algoflex lázcsillapítónak, Normolyt por pedig arra, hogy vízben feloldva ezzel pótoljam az elvesztett sókat.
Ha ezek megvannak, akkor nincs más dolga az embernek, mint heverni, pihenni, várni, hogy enyhülnek a tünetek, és türelemmel lenni.
No persze ennyire nem mindig egyszerű az élet, én például a Tuptim-ban csak egy éjszakát foglaltam le, azzal, hogy ma átmegyek a közelben levő Rambuttri Village-be, ami csak kevéssel drágább, viszont színvonalban sokkal jobb, gyakorlatilag egy 2-3 csillagos hotelnek felel meg. Sokkal kényelmesebb és jobb hely.
Nincs is messze, talán 200 méterre van a Tuptim-tól, de mivel nem voltam éppen a topon, nem is volt olyan egyszerű összecsomagolni és áthurcibálni a táskáimat. Rendesen folyt rólam a víz, és többször meg is pihentem közben, de azért sikerült.
A Tuptim-ban azért sem akartam nagyon maradni, mert éjszaka csak későn lehet itt elaludni, lent a bárban mindig megy a hepaj.
No de a Rambuttri Village-ben ráadásul az 5.emeleten kaptam szobát, ez nagyon jó volt, egyrészt mert ide kevésbé szűrődött fel az egyébként is visszafogottabb buli-zaj, másrészt mert innen egy kis rálátásom is volt az ablakból a környékre… :)
Ezt a délutánt és az estét bent töltöttem a szobában, szedegettem a gyógyszereket, jártam a vécére, este pedig lementem a közeli étterembe, hogy szigorúan üres rizst és párolt zöldséget vacsorázzak…. mindezzel nagyjából el is telt a nap.
A nyavalyás állapotban kicsi vigasz volt (milyen apróságok tudnak sokat jelenteni), hogy egy DVD-tartóban hoztam magammal néhány műsoros DVD-t, hogy ha se olvasni, se mászkálni, se netezni nincs kedvem, akkor is el tudjam foglalni magam valamivel. Ezeket ritkábban veszem elő, de most végignéztem a „Linda” c.sorozat néhány epizódját a gépemen, és máris jobb kedvem lett… :) Egyszerűen jó volt nosztalgiázni egy kicsit, nekem ez a gyerekkorom nagy élménye volt, és a külső felvételek láttán vissza is lehet egy szállni egy kicsit a 80-as évek Budapestjének világába: Trabantok és Ladák, pénzbedobós beengedőautomata a metróban, satöbbi… :)
Este még volt egy kis lázam, de másnap reggelre jobban lettem.
