2010. december 8., szerda
Megvolt a korai kelés, nem is volt problémás. Érdekes ilyenkor a környék, csak egy-két nagyon korai turista látható az utcákon, meg egypár taxis. Az mindenesetre a Khao San környékének egyik nagy előnye, hogy taxi mindig van, a nap és az éj szerintem bármelyik szakában. Most is kisétáltam a Thanao Road-ra, ez a Khao San keleti végére merőleges, és már találtam is taxit.
Meglepett, hogy egy nő vezette, női taxist eddig, emlékeim szerint még nem láttam Bangkokban, ez olyan jellemzően férfiszakmának tűnik errefelé. Mielőtt az emancipáció élharcosai nekem esnek, a „meglepett”-et nem úgy értem, hogy mit keres egy nő egy taxi volánja mögött, hanem úgy, hogy csodálkoztam, mert Ázsiában, amerre én jártam, eddig nem nagyon láttam ilyet.
Természetesen nagyon kedves volt, bemondtam az Ekkamai autóbusz-állomás nevét, és már mentünk is. Fel voltam készülve rá, hogy akár nagy forgalomba is botolhatunk, hiába a korai óra. Tegnap megkérdeztem a Shambara recepciósát, hogy szerinte mennyi idő taxival a Khao San környékéről az Ekkamai buszállomás. Azt mondta, hogy ha sikerül korán elindulnom, akkor jó lehetek, de 6-7 óra után, a reggeli csúcsban simán 1 óra, de ha nagy a dugó, lehet 2 óra is! Ehhez képest most, reggel 5:30-kor még nem volt tömeg az utakon, bár érezhető volt a megélénkülő forgalom. A főbb útvonalakon már több a kocsi, de még ez is messze van a dugótól.
Félóra alatt sikerült kiérni, vagyis 6 órára. Pattayára gyakran, talán félóránként is mennek a buszok innen, de még annyiban is szerencsém van, hogy találtam olyat (igaz, nem nagy busz, hanem mikrobusz), ami 6:30-kor egyenesen U-Tapaóra indul…ha mindez igaz, insallah, mert most várom az indulást. Ennek az előnye az volna, hogy nem kellene külön taxival kimenni a reptérre magából Pattayából, ami külön költség volna. A bangkoki taxi eddig 105 baht volt (730 forint, pedig ez nem kis táv), a kisbuszra szóló jegy 145 baht (1000 forint), tehát eddig nagyon jók vagyunk. Hamarosan az is kiderül, hogy a mikrobusz, meg a közel 3 órás pattayai út milyen lesz.
Ja igen, Pattaya. Azért is örülök, hogy nem kell bemenni a városba, mert maga Pattaya nemigen érdekel. Nem jártam még ott ugyan, de amennyire olvasom, csak egy tengerparti „üdülőváros”. Azért is idézőjelben, mert nem a tengerparton van a hangsúly, hanem azon, hogy mostanában ez Thaiföld kupinegyede, én pedig minden esetleges ellenkező feltevés dacára nem kurvázni jöttem ide.
…
Sikerült eljutni az U-Tapao reptérre, még valamivel rövidebb idő alatt is, mint gondoltam. Bangkokból a legtöbb szakaszon, sőt szinte végig többsávos gyorsforgalmin jöttünk, a mikrobusz sofőrje, egy huszon-harminc éves srác elég rendesen repesztett. Bangkokból kijutni a lassú, végig kell menni a Sukhumvit-ot (ha még kijjebb is így hívják). A buszpályaudvar, az Ekkamai a Skytrain egyik megállója mellett van, onnan rögtön rá is lehet kanyarodni a főútra. Bangkok kelet felé is elég szépen terjeszkedik, jó ideig mentünk úgy, hogy még a városban voltunk. Azt hiszem, a thai főváros lakossága olyan 7-8 millió környékén van, ez látszik is a méretekből. Az viszont mindenképp dicséretes, hogy a városon belül is elég szép hálózata van az emelt gyorsforgalmi utaknak (mármint úgy „emelt”, hogy szintben emelt, azaz betonoszlopokon haladnak a többsávos gyorsforgalmik, kvázi mint a magasvasutak.
Szóval még bent a Shambarában is mondták, hogy a Bangkok-Pattaya út lehet vagy 3 óra, ennél mi valamivel kevesebb idő alatt értünk le, de az is igaz, hogy ez nem nagy busz volt.
Pattayából túl sokat nem láttam, de nem is nagyon hiányzott több. Egy-két helyen a főútról is látni a tengert, azon kívül inkább csak a toronyház-szállodákat. Pattaya tengerparti üdülőhely, mint írtam, az emberek a homok, a napfény és persze a prostik miatt járnak ide.
Érdekesség még, és ez sokban utal a mostani vendégkörre, illetve a kommercializálódásra, hogy sok helyütt a főút melletti üzleteken, talpmasszázsos helyeken is nem angol, hanem orosz feliratok vannak a thai mellett…
…
Maga az U-Tapao reptér kijjebb van még Pattayától, a Rayong nevű körzetben. Eredetileg, és amennyire tudom, jelenleg is főleg katonai bázis, tehát a hadsereg, a légierő használja és tartja fent, de emellett van polgári légiforgalom is. A terminál ehhez mérve tényleg nem nagy, olyan átlagos európai kicsi fapados reptér méretű és jellegű, mint mondjuk Beauvais, Kaunas, vagy éppen Derry.
A mikrobusz már Pattayán jóval túl, de a reptéren innen tett le, egy elágazásnál. Elcsíptem egy pick-up-ot (azt hiszem, ez a „sangtaew”), ez afféle tömegközlekedési eszköz. A pickup hátsó részén hosszában két-két műbőrrel bevont pad van, körben korlát, felette pedig tető, így máris kész a kb 10 főt szállítani képes „minibusz”. Kérdeztem a sofőrtől, hogy U-Tapao Airport OK-e, mondta, hogy OK. Kanyarogtunk még helyben egy kicsit, közben hátulról leszálltak az utasok, aztán engem is kihozott a reptérre, kvázi taxi-üzemmódban. A helyi tarifák és távolságok alapján gondoltam, hogy 50-70 baht megfelelő lesz, de a végén 200-at mondott. Még ez se egy olyan hatalmas nagy összeg, ha azt veszem, hogy az út sem volt rövid, de az meg az én hibám, hogy nem előre fixáltam le az árat.
…
Bent ülök a terminálban, rengeteg időm van még. Szándékosan nagy ráhagyással indultam el Bangkokból, nem tudtam, hogy mennyi időt vesz majd igénybe az út. A gép 13:00-kor indul, tehát 11:00-től van check-in. Ehhez képest 10:20-ra ideértem, így most írogatom a naplót, és várok. Ez egyébként tizedannyira sem zavar, mintha netán necces időben értem volna ki, szorosan. A várakozással nincs gondom, a késés viszont iszonyúan zavarna.
…
A repülés pár perccel több, mint egy óra, nagyon kellemes, nyugis út volt, és mivel sütött a nap, még a felhőalakztatokban is lehetett gyönyörködni.. :)
Hamarosan feltűnt az Andamán-tengeri partvidék, és már le is szálltunk...
...
Nem is tudtam, hogy a phuketi reptér ennyire komoly hely. Igaz, hogy nemzetközi, tehát több európai országból közvetlenül is járnak ide a charterek, de a reptér, és a terminál mérete is sokkal nagyobb, mint hittem. A terminálon komoly airbridge-ek, beszállóhidak, legalább 6-7, ahogy megfigyeltem. A futópálya hatalmas, olyannyira, hogy mikor minket a Bangkok Airways kis ATR-72-es gépétől befelé vitt a busz a terminálba, éppen akkor szállt fel a Transaero egy Boeing 747-ese!
A Jumbo nem semmi látvány egy ilyen környezetben, és még látványosabb volt, hogy amint teljes gázzal nyomták a felszállást, a pálya környéki porosabb részt annyira felkavarta a légörvény, és a tolósugár, hogy a felszálló gép rendes porfelhőt vert a környékre… :)
Pattayához képest (már amennyit láttam belőle), Phuket még jobban „oroszos”. Már a reptéren a reklám-molinók jó része orosz szöveggel íródik. Most jönne sok embertől az a szöveg, hogy „nekem nincs bajom általában az oroszokkal, DE…..”.
Nos, nincs „de”, egész egyszerűen csak megjegyeztem a tényt. Lehet, hogy most veszítem el pár ember szimpátiáját, de én senkit, sem népet, sem embert nem tudok utálni vagy gyűlölni azért, aminek született. Sem oroszt, sem arabot, sem zsidót, sem amerikait, sem „lómait”.
Ugyanígy felnézni sem tudok egy népre, vagy isteníteni azt csak azért, ami.
Noha nekem sem megy mindig, legalább igyekszem mindenkit a tettei alapján megítélni.
Röviden ennyit az „eloroszosodásról”, ami azért szemmel láthatóan jelen van Phuketen.
Mint írtam, egyszerűen kíváncsi voltam arra, hogy milyen ez a sziget, van –e még hangulata.
Eddig egy szűk fél napja vagyok itt, tehát magvas véleményt nemigen tudnék alkotni, de az első benyomásom az, hogy múlóban és fakulóban van már itt a régi dicsőség és romlatlanság. A táj persze most is nagyon szép, buja a természet, de nagyon látszik a kommercializálódás. Örök dilemma persze, hiszen ha a turisták felfedeznek egy szép helyet, akkor azt előbb-utóbb elözönlik, és idővel már elvész a bája, a varázsa.
Holnap azért még van itt egy teljes napom, majd igyekszem úgy-ahogy bejárni a szigetet, hiszen eddig csak a busz ablakából láttam a reptérről befelé jövet, késő délután és este pedig még nem mentem ki Phuket Town-ból, a sziget székvárosából. A város olyan átlagos-lapos, kicsit jellegtelen, bár van egy nagyon aprócska „régi városnegyed”, ahol ma este egy nagyon érdekes és izgalmas zöldség-gyümölcs-halpiacot találtam.
Holnap majd meglátjuk, milyen a sziget többi része, a homokos partszakaszok, és a tömegturizmus katedrálisai…
Azt hiszem egyébként, hogy a Phuketre látogatók közül én vagyok azon nagyon kevés vad csodabogarak egyike, aki idióta módon nem azért jött, hogy kifeküdjön a fövenyre és megmártózzon a tengerben… :) Sőt, már a reptérről jövet jöttem rá, hogy voltaképpen fürdőgatya sincs nálam….engem Phuket Town érdekel, a sziget tájai, összességében pedig a puszta kíváncsiság hajtott, mint mondtam.
