No, akkor most ez is egy első dolog lesz, repülőgépen még sosem használtam laptopot. Igaz persze, hogy eddig nem is volt laptopom… :)
Wifi itt már természetesen nincs, de azért a Word-ben tudom írogatni az újabb történéseket.
A Qatar Airways-re korábban egy picit morcos voltam, mert igaz, hogy nagyon jó áron lehetett jegyet venni Nepálba, a katari rövid tartózkodás viszont annál többe került. Egyrészt a vízum maga is 45 dollár volt, másrészt talán már írtam, hogy csak abba a szállodába lehetett menni, amit ők ajánlottak, a Ramada pedig 190 dollár volt. Tény viszont, hogy okés.
Hát, ma a Doha-Kathmandu járattal úgy könyveltem el, hogy a Qatar Airways jó értelemben „visszafizetett” egy kicsit, ugyanis sikerült a turistaosztályra szóló jegyemre egy business class-os beszállókártyát adniuk. Esküszöm, nem én trükköztem, vagy simliztem… :)
Még Kuvaitban megkaptam a beszállókártyát a Doha-Kathmandu járatra, ami kissé hátulra szólt. Ma, miután bent voltam a dohai tranzitban, a tranzit pultnál ülő hölgyet megkértem, hogyy szeretnék egy kicsit előbbre ülni.
- Jó napot kívánok, a beszállókártyám a 15 A ülésre szól, kaphatnék egy olyat, ami valamivel előrébb helyezkedik el?
- Természetesen, uram, szintén ablak mellé tudok önnek adni a 8F helyre. Megfelel?
- Igen, nagyon köszönöm.
Eddig még nincs is semmi rendkívüli a dologban, köszönettel nyugtáztam a dolgot, a 8F az még bőven turistaosztályos hely (nagy gépeken nem, de egy Airbus 320-as).
Leültem, vártam a beszállásra, volt időm bőven.
Amikor már elindult a kathmandui járat beszállítása, odamentem a pulthoz. Elkérik a beszállókártyát, ahogy mindig. Odaadom, ahogy mindig. Node, a nagyon kedves hölgy nem simán letépte a nagyobbik részét, ahogy szokás, hanem elrakta, és szó nélkül adott helyette egy másikat. Így, ahogy mondom, tényleg egyetlen szó nélkül.
Láttam, hogy ezen már a 2C ülés szerepel, ami vastagon a business class. Hirtelen szólni akartam, de aztán elharaptam, ők biztosan tudják, mit csinálnak. Ha bármi nem okés, majd megmondják. De a jelek szerint minden okés volt, az új beszállókártyával szálltam fel a gépre, szépen leültem a business osztályra, és ment minden, ahogy mennie kellett.
Üdvözlő narancslé, újságválaszték, kényelmes széles székek, párna, menükártya, miegymás. Az étel sem ám csak olyan papírdobozos szendvics, mint máshol (sőt, sok helyütt már semmi), hanem rendesen előétel külön, főétel külön, desszert külön. Választék, rendelés, fogásonként hozzák és viszik. Hát nagyjából ennyi, még mindig mosolygok a dolgon. Arra az egy okra tudok gondolni, hogy talán túlságosan tele volt a turistaosztály, és hogy mindenkinek jusson hely, ezért „upgrade”-eltek engem a business-re…de tényleg nem tudom, csak találgatok. Szó nélkül odaadták ezt a beszállókártyát, én szó nélkül eltettem.
Most meg épp repülünk Kathmandu felé….
