2010.november 4., csütörtök
Idáig nem egy aktív nap, inkább a gondolataimat, meg a dolgaimat rendezgettem. A dohai Ramada jó kis szálláshely volt, de hát ez a minimum egy 4*-os hoteltől. Reggeli után eredetileg sétálni akartam, de aztán úgy voltam vele, hogy ha már van wifis elérés, akkor a gépen is rendbe rakom egy-két dokumentumomat, meg elküldöm, amit el kell, és amire indulás előtt már nem jutott idő. Nappali fényben Doha sem volt sokkal vonzóbb, mint Kuvait, az esti séta nagyjából ki is elégítette a kíváncsiságomat.
Így aztán a szállodai szobában töltöttem a délelőttöt, de nem haszontalanul, és persze ez sem volt több néhány óránál, mert 12.00-ig ki kellett jelentkezni a hotelből.
Igaz, a kathmandui gép csak 15:40-kor indul, de jobb, ha az ember korán kiér a reptérre, a forgalmat ismerve meg kétszeresen. A hotelszoba árában szerencsére benne volt egy „shuttle-bus”-os fuvar a reptérre, így most már bent is ülök a tranzitban. Csomaggal nem kellett bajlódni, azt még Kuvaitban feladtam Kathmanduig, a kifelé menő útlevél-ellenőrzés meg nem volt semmi komoly. Pár perc alatt bent is voltam a tranzitban.
Doha reptere még messze nincs egy súlycsoportban Dubaival, de látszik, hogy ezt is bővítik, illetve egész pontosan egy új terminál építése zajlik, mert a Qatar Airways nagyon terjeszkedik. Egyelőre egy kis-közepes méretű reptér, inkább a közepes felé tendálva, de airbridge-ek (beszállóhidak) pl. még nincsenek. Van még néhány órám a gép indulásáig, addig próbálok netezni.
….
Doháról szintén csak első benyomások: jobban hasonlít Dubaira, mint Kuvait, itt is épül már mesterséges üdülőfélsziget (mint a Pálma-szigetek Dubaiban, csak itt Pearl-nek, Gyöngynek hívják). Doha meg Katar is luxusjátszótér, bár egy árnyalatnyit mintha földközelibb volna, mint az Emírségek. Gazdag helybeliek, sejkek luxusjárgányokkal, Lamborghini-szalon, luxusszállodák, meg ami kell. A másik vetület: láthatóan itt is vendégmunkások dolgoznak csak valójában, főleg a Fülöp-szigetekről, Bangladesből, Pakisztánból.
Ahogy a tegnapi kuvaiti sofőr Srí Lanka-i volt, úgy a dohai Ramada kisbuszának vezetője az arcvonásai alapján filippínó. A szolgák által biztosított luxusélet nyilván sokak vágyálma, de ez a mennyiség nekem kicsit már tömören sok. A szállodai kényelem az rendben van, de én megelégszem egy tiszta, kényelmes szobával és ággyal, nincs szükségem rá, hogy szolgajelmezbe öltöztetett emberek hajlongjanak előttem alázatosan. Ez nem egészen az én világom, de hát vannak nagyobb bajok is az életben… :)
….
Egy-egy nap nekem bőven elég volt Kuvaitra és Katarra is, a valódi, emberközelibb Ázsiára sokkal inkább vágyom. Hamarosan jön Nepál, aztán Bhután, majd India, azok, úgy hiszem, „igazibbak” lesznek, ha kevésbé kényelmesek is.
….
Itt, a dohai reptéren lehet igazán érezni a világ nagyságát és pezsgését. Jönnek-mennek az emberek, a járatok Ázsia és Európa minden sarkából, miközben eltöltöttem jó 40 percet azzal, hogy a saját kis irataimat és file-jaimat rendezgettem a laptopon. Közben nézegetem a netet, olvasok egy-két magyarországi hírt (csak módjával!), és épp indul egy járat Szaúd-Arábiába. Az ember tényleg bent van a világ vérkeringésében, majd tovaröppen, és akkor már mások lesznek itt, szüntelenül. Újra és újra átélem ezt, ahányszor csak utazom, főleg, ha elhagyom Európát is. Ezért kell újra és újra kilépni Magyarországról és Kelet-Európából, mert enélkül az ember látóköre óhatatlanul is szűkebb marad. Nem feltétlenül attól, hogy egy begyöpösödött valaki, sőt akár akkor is ha nem az – egész egyszerűen ilyen „nemzetközi helyeken” döbben rá újra és újra az ember, hogy azok az ügyek, amik Magyarországon olyan borzasztóan fontosak és központiak, mennyire jelentéktelenek világszerte.
Délelőtt olvastam a szállodában a reggel megkapott Gulf Times-t. A nemzetközi hírek régiók szerint vannak benne csoportosítva. 10 oldal foglalkozik Katarral (mégiscsak helyben vagyunk), 1 oldal a „Region” , vagyis a közel-környék (Irán, Jemen, stb), 2 oldal az „Arab World”, 2 oldal az „Americas”, 2 oldal „Britain/Ireland”, 2 oldal „Europe”, 1 oldal „Africa”, 1 oldal „Philippines/East Asia”, 1 oldal „Sri Lanka / Bangladesh / Nepal”, 2 oldal „India”, 1 oldal „Pakistan/Afghanistan”.
A 25 oldalból tehát 2-t szentelnek „Európá”-nak, amin kívül esik ebben az értelemben a Brit-szigetek világa.
A kettő darab, európai hírekkel teli oldalon egy rövid, kisbetűs hír jut Magyarországnak is, az is arról szól 8-10 sorban, hogy az új médiatörvény mennyiben fogja korlátozni a sajtószabadságot. Ennyi a hírünk a nagyvilágban, az Öböl-térségben, 2010.november 4-én.
A wifi-kapcsolat létrejöttéért köszönet a Doha International Airport-nak
