2010. november 25., csütörtök
Reggel 6:20, kelés. Mostanra egészen megszoktam a korai kelést, mert a túra alatt is mindig jól elfáradtam, korábban feküdtem le, és így korábban is ébredtem. Egész fura, mert otthon mindig későig voltam fent (éjjel 1-2-ig is), és sokáig aludtam. Ha dolgoztam, akkor keltem 8:30-kor órára. Ehhez képest mostanában 7-ig fel szoktam ébredni magamtól is. Biztosan benne van az időeltolódás is, meg az, hogy nagyon későn este nincs is igen mit csinálni errefelé, és a guesthouse-ok kapuit is korán zárják. Természetesen, vannak bárok, meg hasonlók, de olyan nagy éjszakai élet sincs, és a mulatók, bárok, egyéb műintézmények amúgy sem az én világom.
Szóval mindezzel együtt most egy hangyányit nehezebben keltem fel 6:20-kor az órára, persze azért is, mert este már kezdtem felvenni a ritmust, izgulni egy kicsit az út miatt, vagy inkább úgy mondanám, hogy várakozásteljes izgalommal tekinteni elé… :)
Bhután az egyik régi nagy-nagy álmom, és most kerültem hozzá a legközelebb. Igazán örülni majd csak akkor fogok, ha már ott is leszek, de ez már nem tarthat sokáig.
6:50, reggeli, 7:15, indulás a reptérre, előző este megbeszéltem a recepción a fuvart. Egyben ki is fizettem mindent, szállást, étkezéseket, mosodát, sőt még a képeslapok feladását is, amit elintéztek. Azért is este, mert kártyával akartam fizetni, és az nem olyan pillanat alatt zajló folyamat, mint Európában, hogy az indulás előttre tegyem. POS-leolvasó terminálok még csak kevés helyen vannak Nepálban (de vannak, boltban már vásároltam így!), a Kathmandu Peace Guesthouse-nak még régi, lenyomatot készítő kártyás gépe van, aminek a használatához fel kell hívni a bankot, és ellenőrizni az adatokat.
Nem olyan vészes, mint ahogy hangzik, de igényel 5-6 percet. Szóval este ezzel már megvoltam, aztán csak csomagolnom kellett és aludni.
Az egyik, a kisebb táskámat most is itt hagyom a guesthouse-ban, ahogy a luklai útnál, hiszen Kathmanduba még visszajövök nov 30-án, azaz kedden, és akkor meg nincs értelme magammal hurcibálni az összes holmit, amit a több hónapos útra hoztam magammal. Bhutánban 5 és fél napot leszek, nem kell mindent magammal vinnem, pl. a számos könyvet…
A reptéri check-in nagyon sima volt, szándékosan akartam korán kiérni. A Buddha Air parói járata menetrend szerint 10:00-kor indul, 8 óra előtt itt akartam lenni, hogy amint kinyit a check-in, beálljak a sorba. Elsősorban azért, hogy így legyen esélyem bal oldali ablak melletti helyet szerezni, hiszen kevés olyan járat van, ahonnét ilyen szintű panoráma nyílna a Himalájára és az Everestre! Persze Nepálban működnek olyan sétarepülő járatok, amelyek direkt a Himaláját célozzák meg, de az azért más.
Sikerült is ilyen helyet kapni, sőt, még csak sor sem volt, sőt, már 8 óra előtt 10 perccel is ment a check-in. Fejlődik a világ, a Buddha Air-nél is e-ticket, azaz elektronikus jegy van, a kinyomtatott igazolást kellett bemutatni, meg a bhutáni vízumról küldött, szintén elektronikus visszaigazolást, és pikk-pakk meg is volt a becsekkolás.
Gyorsan kitöltöttem a departure card-ot, (óh nosztalgia, ’80-as évek vége, amikor még Hegyeshalomnál kifelé is volt statisztikai lap!), aztán gyorsan át is jöttem az útlevél-ellenőrzésen, most bent ülök a tranzitban. 8 óra 30 van, még bőves-bőven van időm a gép indulásáig, de szándékosan jöttem ki korán. Nagyon várom, hogy milyen lesz az út és Bhután!
